Városiasodás

Csókolom! Először is puszilom Anyáékat, és Zita anyut. Jól vagyok. E két hét alatt már sokat tanultam. Furcsa dolgok vannak, amiket nehéz megszokni, de én rajta vagyok, hogy ügyes városi kutya legyek. Az első héten Zapa volt velem. Igazából ő próbál engem átalakítani vidéki kutyából városira. Nehéz dolog ez kérem. Addig, míg otthon voltam, a házban és a kertben éltem. Megvédett mindentől a kerítés. Bárki jött hozzánk nyugodtan odarohanhattam. Most nincs kerítés. Ahogy Zapa szokta mondani, a kert az a terület ahol ő mozog, és a határai láthatatlanok, és mégis vannak. Azt tudom, hogy ha az utcán vagyunk, nem szabad eltávolodni tőle. A járda, ahol sétálunk, biztonságos, ha vége van meg kell állni és le kell ülni. Ez rendbe van. Ami nehézséget okoz, hogy ha jön valaki, ne rohanjak oda hozzá. Én szeretem az embereket. Teljesen elfeledkezek magamról, ha látok egyet. Ilyenkor betapasztom a fülemet, és rohanok. Volt, hogy a járdáról is lefutottam. Ilyenkor Zapa nagyon mérges, és leszid. Sose bántott, de erősesen beszélt, aztán gyakoroltatta velem a járda végén való megállást. Persze látom, hogy ilyenkor nagyon szomorú. Ő nagyon szeret és félt. A másik gyengém a kutyák. Imádok játszani, és ha van lehetőségem ki is akarom használni. Ilyenkor megint az van, hogy Zapa szomorú. Ő próbál, olyan helyre vinni ahol sokan vannak és tudok futkározni, de szegénynek eddig nem jött össze. Erről persze nem ő tehet.  No, hát, akik itt vannak, eléggé selejt egy népség. Van kettő akit, könnyebb átugrani, mint megkerülni. Malac és kutya keverékek lehetnek. Ha játszanak, beindulnak, ledöntenek a lábamról, és ott csorgatják a nyálukat Fúúj. Mondjuk, jobb híján megteszi. A másik kicsi, de vén, majd jön a fiatal, de óriás, majd e kettő keveréke…. és még folytathatnám. Egyszer Zapa és Zanya – majd őróla is mesélek – elvitt egy kertbe, ahol sokan voltak. Nem csak emberek, hanem két méretembeli  kutya is. Anya lánya lehettek. Az anya, Molly, eleinte morcoskodott, de a lánya Panka, nagyon jó fej volt. Végre valahára volt kivel játszanom. Nagyon élveztem. A végén még Molly is csatlakozott hozzánk. Jól kifáradtam.

Amit még nagyon meg kellett tanulnom, hogy nem lehet a földről felszedni semmit. Mit ne mondjak nehéz megállni, és néha titokban még sikerül is a számba csempészni finomnak tűnő falatokat, de azért próbálkozom. Ha azt mondják, hogy fúj, vagy nem szabad, az azt jelenti, hogy lebuktam. És mert nem szeretném, ha büntetnének, jobbnak látom, ha leteszem. Képzeljétek. Szegény Zapát. Próbálta velem azt csinálni, hogy ha, elfutnék és mégsem teszem, hanem hívásra vissza megyek, akkor ad nekem cserébe finomat. Én visszamentem, megettem és elfutottam. Ez nagyon vicces volt. Abba is hagyta. Már nem kapok kaját, ha szót fogadok. Na, mindegy, volt egy két jó napom. Néha mindenki elmegy itthonról. Ilyenkor rossz egyedül, de mert azt gondolom, hogy mindig vissza fognak jönni, és a lakásban is jól érzem magamat, türelmesen várok. Vannak jópofa játékaim, amikkel elvagyok.

Ezen a héten, Zapa már szinte alig volt itthon. Reggel felkelt, levitt sétálni, ilyenkor, ha úgy érzi, hogy nincs kihez elfutnom, elenged. Aztán elment és én a Krisz tesóval maradtam. Ő is aranyos, de félhet, hogy elfutok, és sose enged szabadon. Zanya? Ő csodálatos, bár ővele sem lehet szabadon mászkálni. Sokat beszél hozzám, és mindenféle finomat ad. Végre nem csak azt a barna száraz valamit ehetem, hanem mást is. Például ettem sajtot, halat és almát is. Az alma érdekes étel. Hasonlít egy nagy piros almára. Nem reggelire vagy ebédre kapom, hanem csak úgy. Egy picit kemény, leve van és savanykás íze. Zanya érdekes dolgokat csinál itthon és nagyon szeretem nézni. Van, hogy egy szatyorból vesz elő labdákat, azt megpucolja és vízbe teszi. De azok igazából nem is labdák. Ezt onnan tudom, hogy elhúztam a szatyrot előle, mert érdekelt, mik is azok a jó illatú valamik benne. A nevét még mindig nem tudom, de érdekes íze volt.

Visszatérve Zapára. Igaza lehet, hogy a kutyákhoz sem szabad oda futnom csak úgy felelőtlenül. Történt egy reggelen, hogy már indultunk haza. Én előre rohantam, mert tudom, hogy ilyenkor mindig megkapom a reggelit, és akkor jött a rémálom. Kutya volt, nagyon erős és kerítés volt az arcán. Én persze nem gondolkodtam, örültem a négylábú rokonnak. Ő nem bántott, csak borzasztóan ijesztő volt. Ahogy szagolt, a kerítést tolta rá a testemre. Nagyon féltem, és láttam Zapa sem volt túl nyugodt. Szerintem az én vesztemet a kíváncsiság fogja okozni. Anyukám azért ne aggódjál, mert nagyon szeretnek engem itt, és vigyáznak rám. Sőt valami azt súgja, nekem, hogy ma nagy dolog fog történni. Már lassan értem az emberek beszédét, és mintha mennénk ma valahova, ahol jó lesz.

Jelentkezem.

Csókolom